TOKIO, JAPÁN 1964

A játékok rendezésére már másodszor pályázó japán fővárost 1959. május 26-án, Münchenben választotta ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 4 város közül. Ázsiában először rendeztek ötkarikás játékokat. A versenyek lebonyolítását biztosító létesítmények a legkorszerűbb módon épültek, és modern technikai eszközökkel voltak felszerelve.

Az olimpia idejére készült el a Sinkanszen (nagysebességű vasút) első vonala Tokió és Oszaka között.

Szakai Josinori– az olimpiai láng meggyújtója – 1945. augusztus 6-án – az atombomba ledobásának napján született Hirosimában.

 

 

A versenyeken 93 nemzet 5151 sportolója vett részt. Az olimpián 182 sportoló képviselte Magyarországot. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Kulcsár Gergely atléta vitte.

A magyar csapat összesen 22 érmet – 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérmet – szereztek.

–       A legeredményesebb magyarországi versenyző, Rejtő Ildikó tőrvívónő, két aranyérmet nyert. Kovács Pál az aranyérem-halmozó, később az MVSZ elnöke a homlokát törölgette: “Női versenyen ilyen bősz küzdelmet, ilyen férfias vívást még nem láttam. És ilyen izgalmat, ilyen kitörő örömmel kísértet sem sokat!”

–       Két érmet nyert Hammerl László sportlövő. Első jelentős nemzetközi versenye az 1964. évi olimpia volt, ahol meglepetésre hetvenhárom induló közül fekvő lövésben arany-, összetettben pedig bronzérmet nyert. Fekvő lövésben azonos, 597 körös eredményt ért el az egyesült államokbeli Lones Wiggerrrel, az amerikai versenyző azonban az utolsó sorozatban nyújtott rosszabb teljesítményével a második helyre szorult.

–       Török Ferenc öttusázó egyéniben olimpiai aranyérmet, csapatban bronzérmet szerzett.

–       Vízilabdában – ötödször. Az esélyekről megosztottak a vélemények, voltak akik Jugoszlávia, mások a Szovjetunió győzelmére tippeltek, de magabiztosan szállhatott vízbe a magyar válogatott is. A négyes döntőben Olaszország ellen nehezen indult be a gépezet. Az első negyedben csak a kapufát döntögettünk, a másodikban az olaszok ember- és gólelőnyhöz jutottak. A harmadik öt percben Bodnár András végigúszta amedencét, s miközben az olaszok átadásra vátak, a sarokból óriási gólt ragasztott a hálóba. A döntőben a magyarok űzték, zavarták ellenfeleiket, s ez szinte hihetetlen erőtartalék megzavarta a szovjet csapatot. A magyar játékosok nem adták fel a küzdelmet, összeszorított fogakkal, utolsó erőfeszítéssel támadtak és újra csak támadtak. És ekkor következett az a gól, amelyet míg élek, elfelejteni nem fogok, s előttem van ma is az akció: a játéktér közepén Konrád kezében a labda. Támdaják , oldalra adja Rusoránhoz. Péter hátrál, megvárja amíg Dömötörnek sikerül elöl tiszta helyzetbe hoznia magát. A akkor az utolsó pillantaban – mielőtt elnyomhatná valamelyik szovjet hátvéd – , lágyan előreteszi a labdát. “…Dömötör lőj…Zoli lőj…Dömötör lőj…” – kiáltom a három lövőcsel láttán földöntúli izgalommal, s amikor Dömötör kezéről a bal sarokba ívelődik a ladba: a 15’000km-es távolságot legyűrő hang a végletekig felfokozott izgalmi színskálával jut el a távoli Magyarországra: ” Góóól! Góóóóól! Góóóóóóóól!”

httpv://youtu.be/bMpZyUVLc2g
Magyaroszág – Szovejtunió 5:2! Győzelem és elsőség. A harminchét éves Gyarmati Dezső ötödik olimpiáján vett részt és harmadik bajnoki címét szerezte.

–       A férfi kardvívás egyéni számát – az 1908. évi londoni olimpia óta tizenegyedik alkalommal – ismét magyar vívó nyerte, A tokiói olimpián a csapaptban számítottak rá. De a csak nemrég felépült Horváth Zoltán az egyéniben nem akart elindulni, így került sor Bakonyi Péter és Kovács Attila mellett Pézsa Tibor szerepeltetése. Túlfütött hangulatban a kicsi, de hangos közönség nagy izgalommal tárgyalt, vitatkozott, magyarázott. A teremben szörnyű volt a hőség. Pézsa elvonult, sárga köpenyébe temetkezett, nem engedett magához senkit. A higanymozgású Arabo(francia) viszont nem győzött magyarázkodni, leinteni a neki tanácsokat adó szurkolókat. Aztán megszólalt a termetes zsűrielnök, az olasz Aldo Montano hangja: “Allez!” – “Rajta” Arabo kezdett jobban, de hát egy tus nem tus – most sem. Pézsa vágtató spintereként lélegzethez sem engedte jutani Arabo-t! Csak 4:1 után sikerült a franciának még egy tisztelt-tust beügyeskenie, s utána az a híres-neves, legendássá vált fejcsel-oldalvágás következett, mely szinte lenyűgözte a terem minden figyelőjét. Pézsa az olimpiai bajnok!

–       A párbajtőrcsapat váratlan, de annál biztosabban kivívott sikerével a kis Magyarország tehetséges sportolói 1945 óta a félszázadik olimpiai aranyérmet nyerték!

–       Polyák Imre, birkózó. Tanulni vitték Helsinkibe – de ő nyerni akart, de a szovjet Punkin nyert. Melbourne-ben ismét ezüst érmes lett. Rómában nem csak Rómát akarta látni, hanem felakart állni a legmagasabb dobogóra is, bár megint csak a második dobogóra sikerült felállni. Rómában is elég lett volna a döntetlen a török Sille elleni, az utolsó mérkőzésén! És nem is csak döntetlenre, hanem már-már győzelemre állt, amikor sikerült őt kétszer is kiemelnie. Elúszott a döntetlen, elúszott az arany… Tokióban a pehelysúlyban 27-n indultak. Megismétlődik-e? A szovjet Ruruának nem elég a döntetlen, neki győznie kell, ha első akar lenni. Gurics György – ekkor már a válogatott edzője – ellátta Polyákot jó tanácsokkal: Ne tűrd, hogy Rurua fogáshoz jusson. Menj neki, űzd, hajtsd, lökd, szorítsd, nyomd! Hogy lélegzethez se jusson.” Polyák így is cselekedett, végig nagyszerűen állta a harcot. Rurua az utolsó pillanatban még egy támadással próbálkozott, de Polyák fölényesen verte vissza.

–       Nem úgy kezdődik Kozma Istvánnak az 1964-es olimpia, hogy diadal éve lesz! Egyik csapás éri a másik után. Térdsérülése kiújul, és hónapokig ágyhoz köti. A tokiói olimpiára indulás előtt két hónappal újra megroppan a térde. Majdnem itthon hagyják! Csak a Sportkórház végtelenül lelkes, tudós, igazi sportember sebész főorvosa, Dr Balog hozza helyre úgy, hogy – bár még sántikálva – útra kelhet. De Roscsin ellen nyert és megszólalt  a magyar Himnusz Komazawában.

–       Több száz fényszóró pásztázta végig Tokióban a Meiji Nemzeti Stadion lelátóját, majd két fénynyaláb a győzelmi dobogó legmagasabb fokára lépő magyar labdarúgókon állapodott meg. S miközben a magyar Himnusz akkordjai szálltak tova az ősziesre fordult Tokió-i estén, az eredményjelző táblán aranyló betűkkel jelent meg: 1 Hungary.
Magyarország Helsinki után 12 esztendővel labdarúgásban olimpiai bajnok.

 

A magyar sportolók tizennégy sportágban, illetve szakágban összesen száznyolcvankettő olimpiai pontot szereztek. Ez 27 ponttal több, mint az előző, római olimpián elért eredmény.

(Lukács György / Szepesi László: A magyar olimpiai aranyérmek története (1896-1992)

Be Sociable, Share!

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *