Szent – Györgyi Albert

A magyar tudományos élet szellemi nagyságai többnyire külhonban érték el látványos sikereiket. Gondoljunk csak Nobel – díjasainkra, vagy akár Teller Edére, Szilárd Leóra, Neumann Jánosra, s mindazokra, akik nem Magyarországon fejtették ki tudományos munkásságuk legjavát.

S bár a két világháború közötti magyar tudománypolititka különös súlyt fektetett a tudomány finanszírozására, nagyjaink a jobb anyagi kutatási feltételek miatt és a korszak vége felé már származási okokból is, az emigrálás mellett döntöttek. Ezért is egyedülálló Szent – Györgyi Albert esete, egyetlen olyan Nobel – díjasunké, aki magyar állampolgárként vehette át a legrangosabb tudományos kitüntetést.

Szent – Györgyi Albert 1893-ban született Budapesten, és több éves külföldi tanulmányok után az angliai Cambridgben talált tudományos otthonra.

A két világháború közötti magyar tudománypolitika a magyar kultúrfölény reprezentálására, a kultúrnacializmus szellemében különös gondot fordított a magyar tudományos élet támogatására.
Ezért Szent – Györgyi Albert hazatért, és 1930-tól a szegedi egyetemen végzett kutatásokat a biológiai oxidáció alapfolyamatainak területén.

A sejtoxidáció tanulmányozása közben bukkant rá egy addig ismeretlen anyagra, amelyet C – vitamin néven katalogizált. Ezt az anyagot később nagy mennyiségben paprikából állította elő.

 

Munkásságát 1937-ben fiziológiai és orvosi Nobel – díjjal ismerték el.

 

1940-es években az izombiokémia terén ért el jelentős eredményeket.

1945-ben a budapesti egyetem professzora lett majd 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, s bár soha nem települt haza, a hatvanas évektől 1986-ban bekövetkezett haláláig kapcsolatokat ápolt Magyarországgal.

A Mi 20. Századunk – Pannon – Literatúra Kft

Be Sociable, Share!