Slambuc

A rideg életforma kényszerítette a pásztorokat arra, hogy megtanuljanak főzni viszonylag egyszerűen elkészíthető, finom, nem romlandó és tápláló ételeket, olyan mintpéldáu, a slambuc vagy a gulyás.

Pontosan megmondani a slambucnál sem lehet, hogy mikortól készítik, ugyanis „születése„ semmilyen jelentősebb eseményhez nem köthető…

Az egyedüli kapaszkodót Dr. Ecsedi István jelenti, akinek kutatásai szerint csak az 1850-es években terjedt el a krumpli vagy ahogy akkor mondták: a kolompir. A krumpli pedig az egyik fő alkotórésze a slambucnak, tehát előtte biztosan nem készítették.

Az elkészítésének számos titka van, amit féltve őriznek a titok birtokosai, egyről azonban sokan megfeledkeznek: a slambuchoz kell egy kis avas szalonna is, mert attól lesz igazán jó íze.

Miután minden szükséges hozzávaló a bográcsba került, felöntjük vízzel, majd „jó tüzet rak alá„ (ahogy a nagybácsim is csinálja, szerk.) az ember.
„A kevés levét nemsoká elfővi, de eddig a krumpli és a tészta(lebbencstészta) is megfő. A sűrű étel szuszog, sivít belőle a gőz, ezért szuszinkának is nevezik. A főző hosszúnyelű kanalával kavarja, különösen a vasfazék (bogrács) oldalát és a fenekét karmolja, hogy a sűrű étel oda ne ragadjék. A tűz zsaráttá válik. Az étel lassan fő, sőt sülni kezd. Többé már nem a kanál a főzőeszköz.

 

A főző leakasztja fülénél a vasfazekat és megforgatja a sülő tésztát. Az összefőtt anyag egy darabban fordul meg a vasfazékban„ (Ecsedi I. 1935)

A slambucfőzés szakértői szerint harminckétszer kell megforgatni a fent leírt módon a készülő ételet, így érhető el az, hogy mindenhol kellemesen pirult legyen.Az Alföldön gyakran lehet öhöm-ként és öhön-ként is hallani a slambucot, amit az ország más részeiről rkezettek rendszerint nem ismernek.

 

Állitólag a nem túl bőbeszedű alföldi pásztorok amikor elkészítettéka slambucot, akkor leültek a bogrács köré, majd elkezdték enni az ételt; amikor egyikük megkérdezte a másiktól, hogy ízlik-e, akkor teli szájjal nem tudott neki mást mondani, csupán azt, hogy „öhöm„.

Mátyás Szabolcs & H2H’

 

SLAMBUC – The “Öhöm” outlaws dish

The outdoor stock raising way of life forced herdsmen to cook meals that are relatively easy to prepare, delicious, not perishable and nutritious, such as slambuc or goulash.

It is impossible to tell since when it is made, as its “birth” cannot be connected to any significant event. Our only guide is Istvan Ecsedi. According to his researches potato spread in the Great Hungarian Plain only in the 1850s. As potato is one of the main ingredients of slambuc, it surely could not have been made before. There are several secrets in the preparation of slambuc that are well kept, by the ones who know them.

However, they often forget one thing; you need to add some rancid bacon(like the way my uncle does it) to the slambuc to make it really tasty. After putting all in the necessary ingredients into the kettle (on an open fire), pour water on them and light a fire under the kettle. According to the experts of slambuc-cooking the meal has to be turned over in the kettle thirty-two times so as to make it pleasantly sautéed.

Something extra:
When a youngster offered him the one-course meal, and asked him to taste with his mouth full all he could say, “Öhöm!”… Hence the name

 

 

Be Sociable, Share!

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *