MOSZKVA, SZOVJETUNIÓ 1980

Moszkva az 1976-os olimpiára is nevezett, akkor Montreál kapta 1970-ben a rendezési jogot. A második nevezést a szovjet főváros 1980-ra Los Angeles ellenében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1974-es Bécsi 75. kongresszusán jóváhagyta. A moszkvai olimpiát a Szovjetunió afganisztáni bevonulása miatt (1979. december 26.) a nyugati államok és sportolóik bojkottállták. Az amerikai kormány nyomására az USOC-Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága és más országok olimpiai bizottságai is a részvétel ellen döntöttek. Több nyugati ország sportolói olimpiai közös csapatban indultak a versenyeken. Csupán 81 nemzet sportolói vettek részt, és 65 ország maradt távol a csonka olimpiától.

 

 

Egyetlen pozitív dopping teszt sem volt, és több a hazai sportolóknak kedvező birói tévedés történt.

A csonka olimpián 36 világ-, 39 Európa- és 74 olimpiai rekord született.

–       A tizenhét éves magyar hátúszó Wladár Sándor lett az olimpia legfiatalabb bajnoka. 44 éve nem szerzett babért magyar férfi úszó. Az erőviszonyok ismeretében maga a :kis Wladár” is szép eredményre számított, de azért nem merte megálmodni az aranyat. És a 17 éves Wladár Sándor mellett ott volt hét esztendővel idősebb csapattársa, segítője és egyben vetélytársa, a versenyszám másik specialistája, Verrasztó Zoltán is. Egymás melletti pályára kerültek, idegesen készülődtek, valósággal vibráltak. Nemcsak a téttől, egymástól is. Igazi konkurenciaharc érződött. Verrasztó szokása szerint utoljára ugrott a vízbe, nála ez régi labda. Wladár Sándor nem cifrázta, egyből felhúzta magát a rajthoz. Nagyszerű tempóban indult a két magyar sportoló. Wladár nyomban az élre állt, 50 méteren 28,34-gyel, 100-on 58,59-cel, 150-en 1:29,87-tel fordult. De hogy fordult! Rettenetesen rosszul, ahogyan mondani szokás, hosszú ideig keresgélte a falat. Szerencsére megtalálta és viszonylag jól rugaszkodott el. Ekkor minimálisra csökkent előnye Verrasztóval szemben, aki remekül tartotta magát, sőt volt egy olyan időszak a táv közben, mikor úgy tetszett, hogy megelőzi fiatalabb versenytársát. Ez nem történt meg, mert Wladár hosszú kezeivel olyan ügyesen és gyorsan lapátolt, hogy tartotta pozícióját, s végül 2:01,93-mal elsőnek ütött a célba. Olimpiai bajnok lett!

–       Baczakó Péter súlyemelő, 377,5kg-mal Olimpiai Bajnok. S miután az olimpia a súlyemelésben egyben VB is, Baczakó egyúttal a szakítás, a lökés és az összetett világbajnoka is lett súlycsoportjában.
httpv://youtu.be/bAarAXSWUuU

–       Magyar Zoltán a lólengés utolérhetetlen specialistája Moszkvában is igazolta klasszisát. A két félelmetes nehéz elemet, a Magyar-vándort és a szökkenő vándort még mindig nem tudja senki tökéletesen utánozni. Az összetett után 25 századpon volt az előnye – így csak tökéletes gyakorlat biztosíthatta az újabb aranyérmet. S Magyar Zoli talán élete legszebb, legfrissebb produkcióját mutatta be, olyant, amelyre a legkritikusabb pontozók is csak tíz pontot, a legmagasabb értékelést adhatták.
httpv://youtu.be/VJgRZDr_vCc

–       A sportpuskások viadalát így jellemezte egy szakember: Olyan mezőny jött össze, ahol 600 körrel, azaz a maximummal biztosan lehet nyerni, de 599 körös eredménynél még semmi sem biztos. S a céltáblán a 10-es kör átmérője mindössze 12 milliméter. Varga Károly tulajdonképpen sérülten versenyzett. Hol sérülhet meg egy lövész? Kispályás futballmeccsen. Az öttusázókkal játszottak, és egy lendületes becsúszó szerelésnél ráesett a kezére. A sportolók orvosa ápolta, de Károlynak sem mondta meg, hogy csontrepedéssel versenyzett. Így aztán nem vett észre semmit, csak célzott és lőtt – de milyen jól. Olimpiai bajnok, Varga Károly, 599 kör.

–       1978-ban későbbi nagy mesterével, Hegedűs Csabával került össze a Felszabadulási Emlékversenyen. A szakemberek meglepetésére a 21 esztendős sportember kétvállal verte München aranyéremsét. Amikor néhány hónappal később Hegedűs Csaba vette át a magyar birkózósport szakmai irányítását, első számú bizlami embere éppen legyőzője lett Növényi Norbertnek. San Diego után már aranyesélyesként készítette elő Moszkvára.
Az ifú versenyző kijelentette: “Szeretnék olimpiát nyerni!”
Mire Hegedűs Csaba: ” Nem szeretnél, hanem akarsz!

–       Kocsis Ferenc a bírók kegyeit furcsa módon, soha nem élvezte. 1977-ben például Göteborgban a csehszlovák Macha ellen, egy esztendővel később a tengerentúlon, a szovjet Nyitulajovval szemben pontozták le. 1979-ben megverte a bolgár Sopovot, már kihírdették a győzelmet, megkapta az aranyérmet, megvolt a ceremónia is, ám hazaérkezése után tudta meg, hogy a bolgárok elintézték, hogy Sopv is kapott egy világbajnoki aranyat. “Különös társbérlet, és ettől kezdve a legfőbb vágyam az volt, hogy az olimpián újólag és egyértelműen bebizonyítsam: én vagyok a legjobb a 74 kilóban. Ezért mondtam, hogy a 3. fordulóban már igazi döntőt vívunk, összecspunk az aranyért a bolgár birkózóval.

A moszkvai sportlétesítménye egyik legszebb Krilatszkoje volt, ahol a csodálatos kajak-kenu pályán egyszerre kilencen lapátolhatnak: A magyarok nagy reménykedéssel várták a döntőket. Kenu 500 méteres távon a hazaiak két kitűnő sportolója volt az eslő számú favorit, a Vinogradov – petrenko páros. De aztán másként történt… A magyar kettős, amely korábban már két világbajnoki címet nyert, ellenállhatalan volt ezen a napon is. Már a táv felénátszott, hogy verhetetlenek, csapásról, csapásra növelték előnyüket. – Csak akkor veszthetünk, ha elejtik a lapátot – mondták a boldog magyar turistaszurkolók, akik mindenütt ott voltak, ahol buzdítani kellett. Foltán Zoltán – Vaskuti István Olimpiai bajnok, 1:43:39

(Lukács György / Szepesi László: A magyar olimpiai aranyérmek története (1896-1992)

Be Sociable, Share!

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *