Gerbeaud cake the way I bake it for my sweetheart / Zserbó, ahogy én sütöm a kedvesnek

Gerbaud-nál

S ma láttam őt habos, fehér kötényben,
És a nyakán kék szalagocska volt,
Ajka mosolygott, arzcán pírban égett
S fehér kezével czukrot csomagolt.
Kis asztaloknál rangos, büszke dámák
S nagyon jómúdú, finom urfiak:
Egy-egy szelet fagylaltot kanalaznak
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.

S ahogy tolult, hullámzott a közönség
A múzsa sürgött – forgott kecsesen,
A kávét oly előkelően kínálta,
Hogy nem kínálja szebben Hébe sem.
A süteményt (a Gerbeaud büszkeségét)
S a fagylalthoz az apró kanalat
Édes mosollyal adta, hozta, vitte,
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.

S ahogy meglátott, a fülembe súgta:
“Látja barátom, ez való nekem”,
Megfordul itt a bíró és a bankár,
Belföldi herczeg, gazdag idegen…
Már megesett, hogy Gerbeaud-tól az ember
Egyenesen az oltárhoz szaladt
S nem egy szegény leány csinált szerencsét
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.

És az akáczfák bólogatva súgták:
“Oh istenem, mily szép a szép remény,
Van olyan édes, mint a csokoládé
S a leghabosabb Kugler-sütemény…”
Fehéren izzott minenütt a villám,
Vígan csörögtek csészék, kanalak.
A múzsa eltünt… én meg szótlen ültem
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.
(Heltai Jenő / Incubus)

[Itt a recept, ahogy az én kedvesem szereti…]

At the Gerbeaud

And I saw her today wearing some white apron,
And on her neck there was a little blue band,
Her lips smiled, a flush spreading over her face
And she packed candies with her white hands.
At the small tables prestigious, proud ladies
And really well-heeled, elegant young men:
Spooning some slice of ice-cream,
Under the big Japanese sun-shades,
Under the big Japanese sun-shades.

And as the public swelled and waved
The muse was bustling around gracefully,
She served the cafe with such a gentility,
As it would not even served by Hebe.
The cake (pride of the Gerneaud)
And she gave a small spoon for the ice-cream
With a sweet smile she brought and took-away,
Under the big Japanese sun-shades,
Under the big Japanese sun-shades.

And as she saw me, whispering in my ear:
“You see my friend, this is good for me”,
This place is visited by judges and bankers,
Native princes, rich foreigners…
It already happened, that from here someone
Hurried straight to the shrine
And not only one poor girl found her fortune
Under the big Japanese sun-shades,
Under the big Japanese sun-shades.

And the locus trees whispering bowing:
“Oh God, how the hope is beautiful,
It is so sweet as the chocolate
Or the yummiest Kugler-cake”
The thunder smouldered in white everywhere,
The cups and spoons were clinking chirpily.
The muse has disappeared… and I was sitting mute
Under the big Japanese sun-shades,
Under the big Japanese sun-shades.
(Jenő Heltai / Incubus)

[Here is the recipe, the way I bake it to my sweetheart…]

 

Be Sociable, Share!

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *