EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Nem érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!

Debrecen, 1849. Január

Egy kis extra:

1849. január: Európa csendes, újra csendes. A szabadság itt istenként jelenik meg. Különös érvelés: minél reménytelenebb a helyzet, annál biztosabb, hogy győzünk. Már csak egyedül maradtunk, itt csak mi vagyunk érdemesek Isten segítségére. Ez szinte már irracionális gondolatmenet.

Petőfi történelem felfogása: történelmi szükségszerűség a fejlődés, a szabadság győzelme. A vers eleje megszólítás az istenként létező szabadsághoz, a kérdés műfaja ima. Az utolsó 2 szakasz szintén ima, többi átmenet óda és ima között. A költemény első része a néphez szól, de mintha önmagához szólna a nép egyik tagjához. Ima sajátos formája. Nem mozgósító jellegű, töprengő megszólítás, monológ. A haladás győzelmébe vetett feltétlen hit jellemző Petőfi költeményeire 1849 elejéig. A nép egyre inkább eltűnik, mint alap, úgy tekint rá, mint ami kiskorú, méltatlan a nagy emberek közreműködésére. Nincs szerepük a haladásban, vagy egyáltalán nincsenek jelen. De továbbra is fönntartja a haladás elvét (Hegel filozófia)…

 

Be Sociable, Share!

    Leave a Reply

    Your email address will not be published. Required fields are marked *